Évek óta másokért dolgozom, és a párommal elfeledkeztünk magunkról
A civil szervezetben az ember hozzászokik, hogy a közösségért dolgozik, az adománygyűjtés, a rendezvényszervezés, az önkéntesek koordinálása és a pályázatírás olyan feladatok, amelyek az időt és az energiát teljes egészében felszívják, és a nap végén az ember a közösséget szolgálta, de a sajátjairól megfeledkezett, mert a segíteni akarás nem ismer határidőt, és az ember nem mondja azt, hogy ma este nem válaszolok a levelekre, mert a közösségi ügy mindig sürgősebb, mint a saját pihenés. A párommal együtt dolgozunk a szervezetben, ő a kommunikációt viszi, én a programokat szervezem, és az utóbbi fél évben a közös estéink a laptopok előtt teltek, a beszélgetéseink a következő eseményről szóltak, és a kapcsolatunk a közösségi munka mellékszálává vált, ami nem a szeretet hiánya, hanem az idő és a figyelem elfogyása, mert az ember nem tud egyszerre a világ és a társa felé fordulni, ha a teste és az elméje kimerült.
A hátam a folyamatos ülőmunkától feszült volt, a párom nyaka az állandó képernyőnézéstől merev, és a testünk ugyanúgy kimerült, mint a lelkünk, mert az ember nem tud másoknak adni, ha magából kifogyott. A feszültség a testünkben is megjelent, a reggelek nehezebben indultak, az esték fáradtabbak lettek, és a hétvégék, amelyeket régen együtt töltöttünk, a szervezet rendezvényeinek helyszíneivé váltak. Egy közösségi vacsorán az egyik támogatónk mesélte, hogy a feleségével a Karma Thai Masszázs szalonjába jár a Király utcában Budapesten, és a közös kezelés az, ami a kapcsolatuknak és a testüknek egyaránt sokat adott, mert a dupla ágyas szobában egyszerre kapják a masszázst, és a közös csend az, ami a közös munkánál is mélyebb kapcsolatot teremt.
A honlapjukon a páros thai masszázs kezelés leírása meggyőzött, mert a tradicionális thai technika a nyújtások és a nyomáspontok kombinációjával dolgozik, ami az ülőmunkából fakadó mélyfeszültséget is eléri, és a közös változat azt jelenti, hogy a kezelés élményét megosztjuk, ami a civil munkában megszokott közös cselekvésnek egy egészen más formája, nem a közösségért, hanem egymásért. Foglaltunk egy hatvan perces kezelést, aminek az ára meglehetősen kedvező. A szalon a hét minden napján fogad vendégeket reggel kilenctől délután ötig, ami a szombat délelőttre illeszkedett, mielőtt a délutáni rendezvényre indultunk volna.
A kezelőszobában egymás mellett feküdtünk, és a két masszőr szinkronban dolgozott, a mozdulatok ritmikusak és összehangoltak voltak, és a hátam feszültségcsomói, amik a pályázatírás és a rendezvényszervezés hónapjai alatt gyűltek fel, fokozatosan feloldódtak, miközben a párom mellett hallottam a megkönnyebbült sóhaját, amikor a nyaka végre elengedett, és a masszőr a vállait is átdolgozta, mert a laptopra hajlás a felső hátat és a nyaki izmokat egyaránt megterheli. A kezelés közben nem beszéltünk, de az a csend más volt, mint az otthoni hallgatás, mert a közös pihenés csendje összeköt, nem elválaszt, és a hatvan perc végére a testünk lazább, a gondolataink tisztábbak és az egymásra figyelésünk erősebb volt, amit az utána következő rendezvényen is éreztünk, mert a frissesség a munkánkba is átsugárzott. A páros thai masszázs az az élmény, ami a közös munkán túl a közös regenerálódást is megadta nekünk.
A bérletükkel öt alkalomra tíz-tizenöt százalék kedvezményt adnak, ami a rendszeres közös pihenést tervezhetővé teszi. Azóta havonta foglalunk közös kezelést a Karma Thai Masszázs szalonjában, és a közösségi munka mellé végre beépült a közös regenerálódás is, mert az összefogás nem áll meg a közösségnél, hanem a kapcsolatunkban is ott kell lennie, és a testünk gondozása az az alap, ami nélkül sem egymásnak, sem másoknak nem tudunk tartósan adni. Ez volt az egyik legjobb döntésünk.