Az utóbbi időben sokat gondolkodtam azon, hogyan lehetne olyan munkát találni, ami szabadabb, rugalmasabb, és egy kicsit visszahozza a kreativitást is az életembe.
Az utóbbi időkben főként csak önkénteskedtem. Igen, van ilyen is: aki tehet, áldoz. Én megtehetettem, hogy olykor nonprofit módon tettem másokért. Azért mindennek lehet „önző” oldala: társaságot találtam, valamiben hívő embereket, akiket bizonyára megkedvelnék, és összeköt, hogy együtt teszünk valami poztívat.
Nem akartam nagy dolgokat, csak valamit, amit örömmel csinálok. Viszont már éreztem ekkor, hogy újra profittal kell végeznem bármit, ami érdekes. És akkor egy nap, ahogy egy rendezvényen sétáltam, megcsapott a minifánk illata. Ott álltam, néztem, ahogy a gép folyamatosan dolgozik, és azt éreztem: ez valami más. Ez nem csak gyorsétel, hanem életérzés. Ritmus. Jó hangulat.
A pult mellett megtudtam, hogy a gépet az Otex Bt. gyártja, és minden információ megtalálható a fanksuto.hu oldalon. Hazamentem, felléptem az említett webcímre, és egyre jobban kezdett tetszeni az egész rendszer. Olyan volt, mintha valaki összerakta volna helyettem azt a dolgot, amit régóta kerestem: szabadság, kreativitás, mozgás, vállalkozás – mindegyik megvolt benne.
Azóta sokszor visszatérek az oldalra, és minden egyes alkalommal megerősödik bennem az érzés: egyszer még ott leszek egy fesztiválon, saját standdal, saját illattal, saját történettel.
Mi mondható el a fanksuto.hu-ról?
A fanksuto.hu oldala kifejezetten harmonikus, jó érzés rajta időt tölteni, mert már az első benyomás alapján is azt sugallja, hogy mögötte tudatos gondolkodás és valódi odafigyelés áll. Az egész felület nyugodt, rendezett és követhető, ami azonnal bizalmat ébreszt, hiszen a látogató pontosan érzi, hogy nem kapkodva, hanem átgondoltan lett felépítve minden elem. A Fank Sütő kommunikációja emberközeli, barátságos és őszinte, nem próbál többnek látszani annál, ami, mégis végig azt az érzetet kelti, hogy egy jól működő, megbízható megoldással állunk szemben. A szövegek gördülékenyek, természetesek, könnyen olvashatók, és olyan hangnemben szólnak az olvasóhoz, mintha egy tapasztalt, segítőkész ismerős mesélne a termékről, nem pedig egy erőltetett reklám próbálná meggyőzni. Kifejezetten pozitív, hogy a tartalom végig a mindennapi használatra koncentrál, a valós helyzetekre reflektál, így az ember könnyen bele tudja képzelni, hogyan illeszkedik ez az eszköz a saját életébe.
Az oldal egészének hangulata kiegyensúlyozott, nincs benne túlzás, nincs benne kapkodás, inkább egyfajta magabiztos nyugalom jellemzi, ami ritka érték az online térben. Az információk egymásra épülnek, nem zúdul egyszerre túl sok minden az olvasóra, hanem szépen, fokozatosan bontakozik ki a mondanivaló, ami végig fenntartja az érdeklődést. Érezhető az is, hogy a készítők tisztelik a látogatót: nem siettetik, nem nyomják rá azonnal a döntésre, hanem teret adnak annak, hogy saját tempóban ismerje meg az oldalt és a mögötte álló gondolatot. Összességében a fanksuto.hu egy olyan weboldal, amely nyugalmat, megbízhatóságot és igényességet sugároz, és pont ettől válik igazán szerethetővé: nem harsány, nem erőszakos, hanem emberi, átgondolt és következetesen pozitív benyomást hagy maga után.
Mit tanulhat ebből egy útját kereső ember?
Mindig azzal foglalkozzunk, amiben megtaláljuk önmagunkat – ez a gondolat elsőre talán közhelyesen hangzik, mégis ritkán élünk igazán eszerint. Gyakran sodródunk elvárások, kényszerek, „józan” döntések mentén, és közben észrevétlenül eltávolodunk attól, akik valójában vagyunk. Pedig az élet egyik legnagyobb kihívása – és egyben lehetősége – éppen az, hogy felismerjük: mi az, ami nemcsak eltart minket, hanem formál, feltölt és értelmet ad a mindennapjainknak.
Amikor olyan tevékenységgel foglalkozunk, amelyben valóban önmagunkra ismerünk, egészen más minőségben vagyunk jelen. Nem számoljuk percenként az időt, nem várjuk a nap végét, és nem érezzük azt az állandó belső feszültséget, hogy „valami nincs rendben”. Ilyenkor a munka nem pusztán feladat, hanem önkifejezés. Nemcsak csináljuk, hanem benne vagyunk. A gondolataink, a döntéseink, a kreativitásunk mind összhangba kerülnek, és ez az összhang ritka, de rendkívül erős állapot.
Sokan azért nem jutnak el idáig, mert túl korán lemondanak önmagukról. Már fiatalon megtanuljuk, mi számít „biztosnak”, „elfogadottnak”, „reálisnak”, és ezek a szempontok lassan felülírják a belső hangot. A kérdés már nem az lesz, hogy mit szeretnék csinálni, hanem az, hogy mit kellene. Ez a váltás láthatatlan, mégis döntő jelentőségű, mert ettől kezdve az életünk irányát nem belülről, hanem kívülről vezérlik.
Az önazonos tevékenység azonban nem feltétlenül látványos vagy különleges. Nem mindenkinek kell színpadra állnia, vállalkozást indítania vagy világot megváltania. Van, aki az alkotásban találja meg önmagát, más a rendszerezésben, megint más az emberekkel való foglalkozásban. A lényeg nem a forma, hanem az érzés: az, hogy amit csinálunk, összhangban van a belső értékeinkkel. Hogy nem kell szerepet játszanunk, nem kell megmagyaráznunk magunkat, és nem kell minden nap egy kicsit elnémítanunk a saját gondolatainkat.
Amikor nem azt csináljuk, amiben önmagunkra találunk, annak ára van. Eleinte csak fáradtság formájában jelentkezik, később kiégésként, közönyként vagy állandó elégedetlenségként. Ilyenkor gyakran a körülményeket hibáztatjuk: a munkát, az embereket, az időhiányt. Pedig sokszor nem a környezet a probléma, hanem az, hogy eltávolodtunk attól, ami belülről hajtana minket. Az ember meglepően sokáig képes így működni, de hosszú távon ez mindig felőrli.
Az önmagunkkal összhangban végzett tevékenység nem jelenti azt, hogy minden nap könnyű vagy problémamentes. Lesznek nehéz döntések, kudarcok és kétségek. A különbség az, hogy ezeknek van értelme. Másképp viseljük el a nehézségeket, ha tudjuk, miért csináljuk azt, amit csinálunk. Ilyenkor a küzdelem nem értelmetlen teher, hanem fejlődési folyamat. Nem elvesz, hanem hozzáad.
Fontos megérteni azt is, hogy önmagunk megtalálása nem egyszeri felismerés. Ez egy folyamatos párbeszéd saját magunkkal. Az ember változik, tapasztalatokat gyűjt, és ami egy időszakban igaz volt, később már nem biztos, hogy az marad. Ezért bátorság kell ahhoz, hogy időről időre feltegyük a kérdést: még mindig ebben találom meg önmagam? És ha a válasz nemleges, akkor ahhoz is bátorság kell, hogy változtassunk.
Végső soron az élet nem arról szól, hogy minden elvárásnak megfeleljünk, hanem arról, hogy hitelesen jelen legyünk benne. Amikor azzal foglalkozunk, amiben megtaláljuk önmagunkat, akkor nemcsak hatékonyabbak és eredményesebbek leszünk, hanem nyugodtabbak is. Nem azért, mert minden tökéletes, hanem mert a helyünkön vagyunk. És talán ez az egyik legnagyobb ajándék, amit önmagunknak adhatunk.
A minifánkot sütő gépek gyártója is megtalálta önmagát, ahogy én is, csak már az ő segítségükkel: Otex .
